Képes beszámoló Gábor atya jubileumi miséjéről

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy számomra és 1970 általánosságban ez a mise volt a magyar katolikus egyház első igazi hagyományos ünnepi miséje, amit július 1-én, Krisztus legdrágább vérének ünnepén, a Városlőd-i Szent Mihály templomban főtisztelendő Simon Gábor atya bemutatott.

A Missa solemnis latin nyelvű énekei mellett régi gyűjtésekből való magyar és német népénekek hangzottak el, például a Jó nekünk itt lennünk kezdetű gyönyörű ének. De a kórus elénekelte Szent Ignác fohászát, az Anima Christi-t is. Ezek hallatán felidézhető és megérthető, elődeink az egyházi énekek és képek és látvány alapján hogyan fogtak fel többet a katolikus igazságokból és lelkületből, mint a maiak a sok műdalból, üres magyarázatból és fecsegésből.

A szentmisén részt vettek Gábor atya fiatal paptársai, és két helybeli szeminarista is (egyiküket éppen most vették fel a veszprémi szemináriumba, a másik már diakónus). Az egész ünnepi mise bensőséges, örömteli lelkületet árasztott. Gábor atya prédikációjában többek között azt mesélte el, miért lett ő pap. Ahogy mondta, második Krisztus akart lenni, második Krisztusként akarta megújítani nap mint nap Krisztus engesztelő áldozatát. Krisztus az utolsó csepp vérét is kiontotta érettünk, hogy nekünk örök életet adjon, hívta fel a figyelmet Gábor atya a Megváltó drágalátos vérének ünnepén, amit a zsinatutáni egyház nem tartott méltónak arra, hogy megtartson, így inkább eltörölte.

Gábor atya a mise végén megáldotta először a paptársait, majd a híveket

Gábor atya a mise után szüleivel és nagymamájával, illetve a budapesti hívekkel
a hívek mögött a két helybeli szeminarista

Feltéve: 2012. július 3.


vissza

MAGYARORSZÁG oldalra                              a KEZDŐLAPRA