A zsinat igazi szelleme a folyamatos növekedés
(forrás: www.kath.net – 2009. május 27.)

A II. Vatikáni Zsinat után, „mely jó gyümölcsöket hordott”, XVI. Benedek pápa szavai szerint olyan interpretálási mód keletkezett, mely az állítólagos „zsinati szellemre” hivatkozva azt tervezte, hogy az Egyház tradícióját illetően a folytonosság megszakadását hirdeti. Ez például azáltal ment végbe, hogy a hierarchia és a laikusok között meglevő objektív határt eltörölte és az Egyházat „horizontális szeletben” szemlélte, „mely az Istenre való vonatkozást kizárta, ami azonban nyílt ellentétben áll a katolikus tanítással”.

Ezekkel a szavakkal fordult Róma püspöke május 26-án este a római katolikusokhoz, akik az ezévi egyházmegyei kongresszus megnyitójára gyűltek össze a pápai Laterán bazilikába. A kongresszus középpontjában a következő téma áll: „Az Egyház életében való közös felelősség”.

Benedek pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a zsinat nem jelentett szakadást, mintha belőle egy másik egyház indult volna ki. Sokkal inkább volt „egy igazi és mély megújulásról szó, valamint egyetlen szubjektum növekedéséről”, XVI. Benedek pápa a római kúria előtt mondott első beszédére (2005. december 22.) emlékeztette a híveket, melynek középpontjában a „szakadás hermeneutikájától” való figyelmeztetés állt.

A pápa megerősítette, hogy az ilyen, a zsinat valódi szellemének ellentmondó interpretálás a zsinatot követő években „nem mindig a kívánt növekedéshez és fejlődéshez” vezetett. Sőt, sokkal inkább lehet az elkötelezettség gyengülését és olykor bizonyos „fáradtságot, igen szinte szünetet” érzékelni.

Az 1987-es szinódus ezért utalt a laikusok szerepével kapcsolatban arra, hogy a felvilágosító, a zsinatnak e témát érintő kijelentései nem eléggé lettek megvalósítva. Azért történt így, mert Isten népének „közös felelősségét és dimenzióit” szociológiai és politikai szemszögből olvasták ki.

XVI. Benedek pápa utalt Szent Pál szavára, mely szerint Krisztus mindenkinek mindene. Ez döntötte le a kultúrák közötti falakat. „Krisztusban leszünk Isten népévé – a pápától kezdve egészen a legutoljára megkeresztelt gyermekig.” A kereszténység és az Egyház jövője minden egyes ember tanúságtételétől függ, hangsúlyozta Róma püspöke, aki ezután egyházmegyéje minden laikusát arra szólította fel, hogy „a családokban, kis csoportokban” gyűjtsenek tapasztalatot, ahogy ez régen Ruini bíboros által kezdeményezett városmisszió alatt történt.

Az evnagelizációra szóló felhívás mindenkinek szól, mondta XVI. Benedek pápa. A keresztények előtt még hosszú út áll, mivel túl sok megkeresztelt nem érzi magát az egyházi közösség tagjának. Az egyházközségek lakóinak számához képest az elkötelezett laikusok száma csekély. Emiatt új erőkifejtésre van szükség a laikusok figyelmesebb és jobb képzésének elérésére. A plébánosnak az a feladata, hogy azoknak a lelki és apostoli növekedését támogassa, akik már tevékenykednek az egyházközségben.

A római egyházmegye számára a pápa vikáriusa, Agostino Vallini bíboros üdvözlő beszédében többek között köszönetét fejezte ki a pápa „világító tanítóhivataláért”. A bíboros megragadta az alkalmat annak felpanaszolására, hogy a római egyházmegye XVI. Benedek pápa néhány kijelentésének és lelkipásztori döntésének rosszindulatú és kiforgatott interpretálása miatt szenved.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA